Zalakaros
Search
Zalakarosi Fürdő
Zalakaros Meríts erőt a természet csodáiból
Zalakaros Dotto vonat
Zalakaros Copacabana Caros
Zalakaros Meríts erőt a természet csodáiból
Zalakaros - Kis-Balaton Meríts erőt a természet csodáiból
Zalakarosi Fürdő
Zalakaros
Zalakaros
Zalakaros
Nyitólap > Zalakarosról > Zalakaros története

Zalakaros rövid története

1254-es keltezésű Karos első írásos okleveles említése. A Karos név etimológiáját tekintve valószínűleg szláv eredetű: a szerb-horvátban Karusic, a bolgárban Karyuu, a csehben Karus.

Karos 1254-ben a zalai vár földje volt, királyi birtok, és a Zalavárban székelő ispán fennhatósága alatt állt. IV. Béla és felesége, Mária a tatárjárás utáni időkben hospeseket telepítenek le Karosra és Komárba: a király 1263-ban kiváltságlevelet adott ki a Komár birtokába beiktatott vendégnépek részére.

1256-ban az esztergomi érsek által tartott zsinaton a karosi plébánosok tanúskodtak a zalavári apát mellett: az oklevél alapján Karos a zalavári apátság tizedfizető helyei közé tartozott, és a karosi plébánia fölött az apát főpásztori jogokat gyakorolt. 1276-ban IV. (Kun) László király kárpótlásul adta a veszprémi egyháznak Karos falut, vásártartási, valamint vámszedési kiváltságaival együtt, 1355-ben azonban Karost, Komárt és Galambokot ismét a király kezén találjuk. I. (Nagy) Lajos 1355-ben az óbudai káptalannak adományozta Karost, Komárral, Galambokkal és Szentpéterrel együtt, ettől datálhatóan 1566-ig Karos egyházi birtok lett. A királyi ajándékozással indult meg az a folyamat, mely során a karosi térség a szomszédos Somogy megyéhez kerül át. Karos új birtokosa az óbudai prépostság és társas káptalan lett. Dokumentumok tudósítanak 1376-ból és 1393-ból a Karos és Merenye közötti határperekről. Karos templomát 1430-ban említik, mint Szent László tiszteletére szentelt parochiális egyházat. A 15. század 40-es éveiben a vidék a belháború által jelentősen érintett volt:a Marcaliak Komáron erődítményt építettek, megszilárdítva fennhatóságukat a környék felett. A 15. század második felében az okleveles említés hiánya közvetett módon valószínűsítheti a falu szilárd birtoklását. A 15. században fellendülő gazdaság Karos térségében is pozitív változásokat hozott. A középkori virágzásnak a török megjelenése vetett véget,a Karos térségét érintő első török támadás II. Szulejmán 1532-es hadjárata volt.

Karos telekszámairól, birtokviszonyairól az adóösszeírásokból nyerhetünk képet: az 1536. évi a Somogy megyében fekvő falut Török Bálint birtokának mondja, ahol 26 portát írtak össze. Az 1544-ben kelt jegyzék szerint Karoson telekszám- és lakosságnövekedéssel számolhatunk, valószínűleg a török elől menekülő lakosság ideiglenes letelepedése következtében. A 16. század közepén a megnagyobbodott falu mezővárosi kiváltságot nyert, amely vásártartási és szolgáltatási jogokat biztosított az óbudai prépostság birtokában lévő, jobbágyállapotú lakosság számára. Karos a török birodalom árnyékában 1566-tól, Szigetvár elestétől 1664-ig a kiskomári vár védőszárnyai alá került. A hódoltsági adóztatás lényegében kettős adózás terhét rótta a határvidékek lakosságára: egyrészt fizetett a végvári katonaságnak, másrészt a török is megadóztatta. Az 1565/66-os jegyzék szerint Karos 5 házzal adózott,öt évvel később már ez a szám 12 házra nőtt. 1580-ra Karos szinte teljesen elnéptelenedik: a falut teljesen elpusztítottnak találták. Kiskomárom mezőváros 1597. évi birtokösszeírása szerint Karos falu újra éledezni kezdett: a telkek száma 16. 1600 őszén a törökök kezére került Kanizsa vára, Karos az új védelmi vonal peremére került. A 17. század első harmadában a falu többször elnéptelenedett, pusztává vált, az 1640. évi irat szerint 50 Ft adót fizet, tehát ismét benépesült. 1651-ben a kanizsai törökök megtámadták a kiskomári végházat, a várost, a majort és a környező falvakat felégették. 1653-ból van újabb adatunk Karosról: a falu tizedjövedelmei a zalavári apátságé voltak. A végvári harcok idején Karos egyrészt a török betörésektől, másrészt a fizetetlen magyar katonaság dúlásaitól is szenvedett.

Erre az időszakra esik a reformáció magyarországi térhódítása: A nyugat-dunántúli határvidéken Komár lett a protestantizmus legerősebb bástyája, ennek következtében a karosiak is áttértek az új hitre.

1664 januárjában Zrínyi Miklós téli hadjárata veszi kezdetét, áprilisban megindul Kanizsa ostroma, amely júniusban megszakad és visszavonulást rendel a bécsi udvar. A török seregek stratégiai védelmi okokból bevették és felrobbantották Új-Zrínyivárt és Kiskomárom várát. A harcok során a környező várak török kézre kerültek, a védelmi vonal gyakorlatilag megsemmisült, így az egykori kiskomári vár oltalmában lévő helységek - köztük Karos is - török fennhatóság alá jutottak.

1686-ban Buda visszavívásával megkezdődött az ország török uralom alóli felszabadítása. Kanizsa 1690-ben nyitotta meg kapuit szabad elvonulás fejében a magyar csapatok előtt. Karos minden idők legnagyobb pusztítását éppen a kanizsai ostromzár időszakában állta ki: a felvonuló katonai erők a vár hatékony kiéheztetése érdekében elhatározták a környék lakott településeinek elpusztítását. Az 1690. évi úrbéri összeírás szerint Karos puszta falu, melyet a kanizsai blokád égetett fel. A várostromot követően a földesúr, az esztergomi káptalan azonnal hozzáfogott a szisztematikus újjátelepítéshez: a mezővárosi szerződés Karoshoz 51 házhelyet rendel.

Az 1696-os összeírás Karost újra Zalában említi, a falut a budai prépostság birtokai közé sorolja. A 17-18. század fordulóján lelassul a telepítés, Karos mezővárosi jogállása megszűnik. 1697-ben az úrbéri összeírás csak falunak mondja Karost: a településen 17 jobbágy és 5 házatlan zsellér élt. A falu ekkori birtokosa az esztergomi káptalan. Karos tizedet a zalavári apátságnak, kilencedet a káptalannak szolgáltat, a lakosság kálvinista és katolikus vallású. A kis falu gazdasági megerősödését jelzi az 1700. évi úrbéri jegyzék: a faluban volt már ekkor malom, Karos tiszta úrbéres, lakói erre az időre már mind katolikus vallásúak.

A település lassan fejlődik, az első magyarországi népszámlálás (1784 és 1787) már 78 házban 98 családot említ és a falu népessége 564 fő.

Az első nagyobb tragédia 1794-ben érte a falut, amikor rövid idő alatt a falu egynegyede leégett,de a lakói hamar talpra álltak. Három év múlva már nyoma sincs a tűzvész következményeinek, ismét teljes minden karosi lakos gazdasága.

Zalakaros környékén a 18. századtól meghatározó volt a szőlőművelés és a bortermelés. Létrejött a hegyközség, mely szabályrendeletével részletekig szabályozta a gazdálkodást és az élet minden területét, kifejezetten ügyelve a vagyonbiztonságra.

1785 és 1900 között a falu népessége majdnem a duplájára növekedett, majd megmaradt ezer lakos körüli községnek. A 19. század második felében jelentőségéből tovább veszített, még a két világháború közötti időszakban is kisközség, lakói döntően földművelésből élnek.

1908-ban felvette a település a Zala előtagot,ezzel megkülönböztetve magát a Bodrogközben található ugyanilyen nevű településtől.

A második világháború után Zalakaroson is megindul a politikai élet pezsgése: pártok alakulnak, a pártok akcióikkal igyekeznek felrázni a falu lakosságát, szavazóbázist szervezve maguknak. Megtörténik Zalakaroson is a földosztás, s az új gazdák óriási lelkesedéssel dolgoznak saját földjeiken. A választások eredményei a jobboldal sikerét hozzák. A tanácsrendszer kiépítésével Zalakaros önálló tanácsú község lesz, melynek fejlődése az 1960-as években indul meg rohamosan és látványosan. 1962-ben kőolaj után kutatva 96 fokos, ásványi anyagokkal dúsan telített termálvizet találtak. A 2307 méterről feltörő víz megváltoztatta a stagnáló zalai aprófalu életét. A gyógyfürdő építése 1964-ben kezdődött és a következő év szeptemberében már meg is nyílt. Hamar népszerű lett bel-és külföldön egyaránt: Eddigi rekordja 1988-ban volt, amikor 891 503 vendéget fogadott,fennállása óta eddig több mint 23 millióan látogatták.

A fürdőt a látogatottság növekedése miatt fokozatosan fejlesztették. 1968-ban sportmedencét és öltözőt, 1975-ben fedett fürdőt, 1991-ben vizes blokkot, 1994-ben gyógy-centrumot, 2001-ben gyógykertet adtak át, 1998-ban megépítették az élményfürdőt,melyet 2002-ben és 2005-ben tovább bővítettek. Ma a Gránit Zrt. Magyarország 6. legnagyobb fürdője. A településen jelenleg 12 szálloda,760 magánszálláshely mintegy 7 ezer fős szálláskapacitással szolgálja a turizmust,Zalakaros szerepel a 10 legnépszerűbb magyar város között.

A gyógyfürdő szerepének növekedésével megindult a falu fejlődése is. Az egyre növekvő idegenforgalom magában hordozta a fejlesztések szükségességét és az évek során Zalakaros képe megváltozott. Eltűnt a régi falu, helyében infrastrukturálisan jól ellátott település jött létre a tudatos és szakszerű városfejlesztés eredményeként, melynek megkoronázása a várossá nyilvánítás volt 1997-ben.

A település civil életét több alapítvány, egyesület és művészeti csoport működése jelenti, töb­bek között a Karos és Zöld Ág Néptáncegyüttesek, a Dalárda, a Női kórus és a Fúvósegyüttes. A sportolókat négy sportegyesület tömöríti. Az önkormányzat általános iskolát, zeneiskolát, könyvtárat, óvodát, kertmozit,sportcentrumot, Közösségi Házat illetve városüzemeltetési szervezetet működtet. A település turizmusát 2008-tól a helyi Turisztikai Egyesület szervezi,az általa fenntartott tourinform irodával. Az általános orvosi ellátás,a fogorvosi szakrendelés,az állandó orvosi ügyelet megteremtése, a gyógyszertár és a mentőállomás működéséhez szükséges előfeltételek biztosítása a lakosság és a vendégek egészségügyi ellátását szolgálják. A helyi rendőrőrs, a polgárőrséggel, és az erre a célra létrehozott alapítvánnyal, az Önkormányzattal összefogva megteremtette a mindenki számára fontos biztonságérzetet. A településen kiemelt figyelmet fordítanak a közterek szépítésére, a virágosításra, a parkosításra, köztéri alkotások létrehozására, melyet a Virágos Magyarország mozgalomban elért eredmények is tanúsítanak,így 1995-ben a Virágos Magyarországért nagydíját kapta a település,míg 2002-ben elnyerte Magyarország legvirágosabb városa címet.

A település a németországi Puchheim városával 1991-ben, az ausztriai Asperhofennel 1995-ben, Budapesttel 2004-ben,a lengyelországi Olesnoval 2008-ban kötött együttműködési megállapodást. A település állandó lakosságának lélekszáma 2009-ben 2100 fő.

Zalakaros városi rangjának megfelelően vállal szerepet a térségi feladatok megoldásában is. A

Polgármesteri Hivatal kiemelt körzetközponti feladatot tölt be az okmányiroda (19 település), építéshatóság (9 település), gyámhivatal és szociális működési engedélyezés(8 település) tekintetében.

Az együttműködés területei a hatósági feladatokon túl kiterjednek az egészségügyi, a szociális, az oktatási és a sport tevékenységre. Cél az, hogy a környező települések összefogásával biztosítsák a térség folyamatos fejlődését.

(A Zalakaros című monográfia alapján összeállította Novák Ferenc)

NYERJ PÁROS BELÉPŐT A ZALAKAROSI FÜRDŐRE!
NYERJ PÁROS BELÉPŐT A ZALAKAROSI FÜRDŐRE!
Hírlevél
Hirdetés Zalakaros
Reklám
Hirdetés Zalakaros